Több barátom "tollából" olvastan írást arról, hogy esőben sem áll meg a bringás élet. És mennyire igazuk is van. Igaz, én könnyen beszélek, hiszen mostanában 2-3 percet töltök a nyeregben a munkahelyre jövet és ugyanennyit hazafelé, így nincs is nagyon időm elázni. De egy gondolat azért ezzel kapcsolatban is belémhasított.

Ahogy ma reggel kerekeztem befelé, szépen lassan azért éreztem, hogy a combomon beázik a nadrág. Persze nem nagyon és az irodába érve nagyjából 10 perc alatt meg is száradt, de arra azért elég volt, hogy rádöbbenjek: a bringázás ugyanabban a dimenzióban van, mint a gyaloglás, csak 4-szer gyorsabb.

Gondolok itt arra, hogy ugyanúgy lehet öltözni, ugyanúgy nem jelent akadályt semmi és ugyanoda lehet eljutni bicilkivel, ahová gyalog is elmennénk. Csak sokkal hamarabb, mint írtam, négyszer olyan gyorsan.

Mennék én a város túlvégére is gyalog, ha lenne rá időm. De nincs. Így a gyaloglás élményét ötvözöm a gyorsasággal és a szabadsággal, amikor bringára ülök.

Nézem én a srácokat, akik szépen - vagy kevésbé szépen - felöltöznek bringás ruhába és abban tekernek, de sokszor ez a verébre ágyuval tipikus esete. Én is vehettem volna ma reggel vízálló nadrágot, de felvenni és levenni, majd hazafelé mégegyszer ugyanezt megtenni pontosan a duplájára növelte volna az időt, amit közlekedéssel töltök.

Nem mondom, aki 1 órát bringázik a munkahelyre menet, az öltözzön fel, de az ilyen 10-20 perces tekerések simán elképzelhetők a hétköznapi öltözetben. Kis tuninggal. Én a fejemre érzékeny vagyok, így sisak mindig van rajtam, ez ilyen esőben beborítom. A szememet is féltem, így a szél és a bogarak ellen van rajtam szemcsi is. Ennyi a különleges ruházat.

Nem foglal sok helyet. A gondolathoz visszatérve: ma reggel az esőben ugyanannyira áztam el, mintha gyalog jöttem volna. Hiába tesz az ember esernyőt, a cipője és a nadrágja ugyanúgy elázik. Csak gyalog nagyjából 10 percig tartana az út, azaz 10 percig érne az eső is.

Az esőben tényleg nem áll meg az élet, ha menni kell, megy az ember akár esik, akár nem. És ha már meg kell ázni, inkább úgy ázzak meg, hogy közben jól is érzem magamat.

Nem mondom, azért jó lett volna ma reggel otthonmaradni és egy forró fürdő után visszabújni az ágyba aludni vagy délig, de dolgozni kell, hogy élhessünk.

Egyébként a sisak az asztalon és a bringa a biciklitárolóban egész nap hívogatja az embert  és kacsintgat ránk. Nem úgy gondolok a délutánra, mint ahogyan a kollégák, akik a fedetlen villamosmegállóban egyszer széjjeláznak, majd a villamoson szagolják a "kutyaszagot", ezután a metróban "felüdülésképpen" megint szaunáznak egyet a gőzben és hazafelé még pár helyen be is terítik őket az autók egy kis pocsolyavízzel.

Én ma megint fütyörészve tekerek majd haza, elsuhanok a villamosmegálló előtt, a dugóban ácsorgó autósok mellett. És erre jó gondolni egész nap...

Az eső pozitív!