"... ilyenkor mit csinálsz?"
Ordította a nagydarab, valószínűleg hajléktalan úriember egy a Margit hídon szabálytalanul közlekedő bringásnak, és ezzel egy időben teljes szélességben elállta az útját a járdán, a pesti oldalon.

A bringás mit tudott csinálni, vészfékezett, kicsit neki is ment, majd a jobb kezénél átverekedte magát a krisztusi pozícióban pózoló, valószínűleg ittas úriember mellett.

Hogy is történhetett ez? A híd járdájának pesti végénél nem volt rendőr, ezért gondolta az "úriember", hogy majd ő helyettesíti...

Én láttam egy jó nagy táblát kifüggezstve, amin megkértek mint kerékpárost, hogy toljam.

Mivel tegnap rájöttem, hogy a tolás 5 perccel teszi hosszabbá az utamat, le is szálltam és toltam.
Gondoltam majd nézegetem közben a Dunát meg a melósokat, mit csinálnak éppen.

De az "önkéntes rendőr" elindult át a hídon, pont mellettem haladt és elkezdte mondani nekem a magáét.

"Hogy ezek milyen köcsögök!" "A minap elütöttek itt egy gyereket..." és a hasonló, média által belésulykolt dolgokat.
Ha már beszélgetést kezdeményezett, én meg eleve sétálok, akkor beszélgessünk.

Én: Az ön helyében én ezt nem csinálnám!
Ő: Mit?
Én: Hát, hogy így odaáll a bringások elé...
Ő: De itt ne száguldozzanak!
Én: Ez a srác nem száguldozott, ha száguldozott volna, elsikálja magát. Simán megállt, pedig maga az utolsó pillanatban ugrott elé...
Ő: Tegnap itt volt a rendőr, az megállította volna...
Én: De maga nem rendőr. Én mondom magának, ne csinálja ezt!
Ő: Miért?
Én: Hát gondoljon bele, mi történhet! Egy: elütik. Jó az magának? Kettő: kap egy jókora maflást valakitől, vagy kiverik a fogait.
Ő: Azokat nem, már nincsenek...
Én: (majdnem elröhögtem magamat) Akkor sem örül annak, ha valaki beboxol magának egyet. Vannak ám ilyen és olyan bringásook is. Én itt beszélgetek magával, de könnyen lehet, hogy valaki belevágja a Dunába a korláton keresztül.
Ő: (hallgat... meglepett arckifejezés...)
Én: A legszerencsésebb esetben feljelentik és kihívják magára a rendőrt, mert magának nincs joga senkit zaklatni. Amit maga itt csinál, az garázdaság, ha meg ebből valakinek baja is lesz, az testi sértés...
Ő: Nem bántok én senkit.
Én: Készakarva nem is, de ha már maga miatt megsérül valaki, akkor azért magát vonják felelősségre...
Ő: (hallgat... elgondolkodik...)
Én: Egyébként mit vár? Mit szeretne elérni?
Ő: Hogy ne száguldozzanak itt... meg ott jön két babakocsi, azokat ne bántsák...
Én: Elhiszi nekem, hogy aki itt száguldozik a hídon, az attól, hogy maga eléáll, nem fog megváltozni? Ha a rendőr megbünteti 20 000-re, akkor esetleg elgondolkodik. Ebből az egészből csak magának lesz baja.
Ő: Milyen bajom lesz?
Én: Például felidegesíti magát ilyan hülyeségeken, amik ellen nem tehet...
Ő: De miért bringáznak itt?
Én: Nézzük! Itt jön ez a csinos kislány. Maga szerint ő veszélyesen megy?
Ő: Nem, szépen lassan jön...
Én: Ugye? Most ment el mellettünk ez a srác a hátán azzal a nagy batyuval (valamelyik futárcég...)
Ő: Látom...
Én: Ő például ebből él. Időre megy, neki nem nagyon van ideje elkerülni az Árpád híd felé, mert az fél óra kerülő még neki is.
Ő: Akkor miért nem megy azon a másikon (Odamutat a Lánchídra).
Én: Mert azon tilos bringázni, ott is csak a járdákon mehetne, az még szűkebb, mint itt...
Ő: (hallgat, gondolkodik...)
Én: Emellett nézze csak, mi itt megyünk, én magam elfoglalok 1 métert a járdából, alig férnek el mellettünk. Látja ezt a srácot (ránk is köszön, én visszaköszönök: Szevasz!) Ő például szépen lassan megy és 40 centit foglal el. Látja, a babakocsik mellett is szépen elment, volt legalább egy méter távolság...
Ő: Ez igaz. (Ekkor már a túloldal felé közelítünk, látjuk, amint azon az oldalon megállítja a rendőr...) Megbüntetik, látja, mondtam én...
Én: Nem büntetik meg, csak figyelmeztetik.
Ő: Tényleg. Biztos, mert lassan ment.
Én: Nemtom. Annak viszont örülök, hogy egyetlen motorost sem láttunk, amíg átjöttünk...
Ő: Igen, azok mennek, mint az állatok. Persze van, amelyik áttolja.
Én: Köztük is van normális, meg bunkó. Így megy ez...
Ő: Szoktam én is csak úgy elindulni. Múltkor gyalog mentem Őrbottyánból .....ba (nem emléxem, mit mondott). Az 30 kilométer volt.
Én: Milyen jó is az. Az ember elgondolkozhat, senki nem zavarja...
Ő: Igen, most is itt lemegyek, aztán a Duna mellett elbattyogok az Árpád hídig. Most készült el az új út... Nagyon jó lett...
Én: Igen, talán egyszer elkészül a Batthyány tértől a bringaút amarra is. Ha már egy éve fel van bontva...
Ő: Mert ellopják a pénzt! Ilyenek ezek a politikusok...
Én: A bringautakra sincs pénz, mert a bringások állítólag nem fizetnek adót...
Ő: A benzinért az autós fizet.
Én: A benzin árában sok az adó...
Ő: Igen, szerintem egy literben 200 forint is van.
Én: Amikor megvettem a bringát, fizettem utána áfát. Amiből vettem pénz, azután meg fizettem adót...
Ő: Ellopták a politikusok. Ahogy a BKV-nál. A közlekedés szar, közben milliókat tesznek el...
Én: (hallgatok, elgondolkodom: még a félrészeg hajléktalannak is teljesen világos dolgok ezek...)
Én: Na, megyek dolgozni, mert én nem lopom a pénzt...(ekkor már a túlpartra értünk). Na, akkor minden jót...
Ő: Jó munkát!
Én: (Visszafelé nyilazó magyar őseink módjára félig hátrafelé) Magának meg minden jót! Vigyázzon magára!

Ennyi volt az interakció. Fog a félrészeg hajléktalan emlékezni valamire is? Talán.

De ha csak annyi haszna van, hogy amíg a hídon átsétáltunk, addig sem kötött bele senkibe... Már megérte...